Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon aktuális téma, amiről mesélni szeretnék. A COVID teljesen megváltoztatta az életemet és a családomét. Minden két évvel ezelőtt kezdődött. Olyan érzés, mintha tegnap kezdődött volna, vagy mintha mindig is jelen lett volna az életünkben. 2019 októberében még vígan buliztam és élveztem az életemet. Nem voltak korlátozások, a barátaimmal rendszeresen jártunk be Budapestre, akár beülni egy kávézóba, étterembe vagy éjszaka egy sörözőbe. Nem kellett maszkot hordani és tartani attól, hogy kezet kell fertőtleníteni minden egyes tárgy megérintése után. Tehát zajlott az élet, boldogan, szabadon.

2020 februárjában bizony elérte Magyarországot is a vírus. Akkor azonban nem voltam még a Kodolányi János Egyetem hallgatója. Készültem újraérettségizni magyar nyelv és irodalomból. A magán órák mellett, otthonról kellett dolgoznom. Maszkot kellett kötelezően hordani és folyton fertőtlenítettem a kezemet. Már-már paranoiás lettem. Nagyban megváltoztatta az életemet a COVID vírus, hiszen a korlátozások bevezetésével már be se jártam Budapestre, sőt a házamat se nagyon hagytam el, kivéve, amikor a magán órákra jártam. Egyre szürkébbek és unalmasabbak lettek a napjaim. Édesanyám szívbeteg, húgom meg cukorbeteg így nagyon vigyáznom kellett, nehogy elkapjam és haza vigyem a vírust.

Úgy gondolom, hogy idővel jól tudtam alkalmazkodni a helyzethez. Úgymond megszoktam az otthonlétet és a semmittevést. Sose voltam nagy sportember, azonban mégis hiányoltam a mozgást. Régebben többet sétáltam, mozogtam és többet voltam a szabad levegőn. Mivel az időm nagy részében otthon voltam, unalmamban elkezdtem nassolni és egészségtelenül étkezni. Nem mondom, hogy elhíztam, de mégis felszedtem pár fölös kilót. Így hát heti háromszor eljártam futni munka után. Mentálisan ez a kis mozgás segített nekem, hogy jobban érezzem magam mind lelkileg és fizikailag. De észrevettem, hogy a sok otthonléttől feszültebb lettem, hamar elvesztettem a türelmemet. Többször vitatkoztam a családommal és a barátaimmal. Nem mondanám, hogy félek a vírustól, inkább attól, hogy a szeretteim elkaphatják tőlem. Bár sok ismerősöm elkapta a vírust és elméletileg az ízlésük és szaglásuk megváltozott. Ettől kicsit tartok ezért odafigyelek, hogy minél kevesebb emberrel érintkezzek. Ha nem muszáj, akkor nem járok be Budapestre, csak végszükség esetén. Kötelezően bevezették a munkahelyemen, hogy home officeban kell dolgozni. Mivel ez egy marketing ügynökséggel foglalkozó cég, így az ott dolgozók hamar alkalmazkodtak. Minden feladatot meg lehetett csinálni otthonról. Mivel otthonról dolgoztam, így még többet dolgoztam, hogy lekössem magam. Azonban idővel már nem is nagyon kommunikáltam a kollégákkal, csak a főnökömmel. A 2020-as nyaram remekül telt. Odafigyeltem, hogy rendszeren fertőtlenítsem a kezeimet és mindig rajtam volt a maszk. Amikor eljött a szeptember akkor nagyon megörültem, hiszen már a Kodolányi János Egyetem hallgatója voltam. Végre elindult az iskola, végre beülhettem a padba az osztálytársaimmal és hallgathattam személyesen az órákat. Nagyon örültem ennek, mert kiszakított a hétköznapi unalomból. Sajnos a COVID nem csillapodott, így újabb korlátozásokat vezettek be. Az online oktatás számomra kicsit csalódás.

Nagyon remélem, hogy az új vakcina segít legyőzni a korona vírust, és hogy hamarosan minden olyan lesz, mint a vírus előtt: szabad és korlátozásmentes.